JÚLIUS 4.

A csökönyös kiselefánt

Élt a messzi Afrikában egy kiselefánt. Olyan csökönyös volt, olyan makacs, hogy azóta is emlegetik. Egyszer sétálni indult az elefántcsalád.

- Gyere velünk - hívta elefántapja.

- Nem megyek - rázta a fejét csökönyös kiselefánt.

- Gyere - hívta az anyja.

- Nem megyek.

- Gyere - hívták a testvérei.

- Nem.

Megunták, otthagyták, egyedül maradt a kiselefánt. El is unta magát hamarosan. Akkor meg azért haragudott a világra. Azt mondta mérgében:

- Nem is leszek én elefánt többé! Hanem mi legyek?

Arra szökellt egy gazella. Nézte a kiselefánt , megirigyelte a szép karcsú termetét, sebes futását.

- Tudom már mi leszek! Gazella leszek!

Azzal nekiállt, és elkezdett gazella módjára szökdelni. Addig szökdelt, míg vastag oszloplábai össze nem akadtak, és föl nem bukfencezett. Föltápászkodott, és azt mondta magában:

- Nem is olyan jó gazellának lenni. Inkább majom leszek!

Tovább sétált, míg egy majomcsapatot nem talált. Oda kiáltott nekik:

- Én is majom akarok lenni. Játszatok velem!

No, több sem kellett a haszontalan majmoknak! Körülvették a kiselefántot, ki a fülét cibálta meg, ki a farkát, dögönyözték, csiklandozták, kókuszdióval hajigálták. Elunta a kiselefánt, sértődötten továbbállt. Egyszer csak egy szép, tarka tollú papagáj röppent fel előtte.

- De most már aztán igazán tudom, mi leszek! Papagáj akarok lenni! Taníts meg engem röpülni, hallod-e!

- Megtanítalak én szívesen! - állt rá a csínytevő papagáj. - Gyere csak utánam!

Elvezette a kiselefántot a folyóhoz, a meredek part szélére. Megállt a magas parton, elrugaszkodott és felröppent. - Így kell, ide nézz!

- Hiszen ez semmi! - rikkantott a kiselefánt, és ő is elrúgta magát a parttól. Belepottyant persze a folyóba. Nagy nehezen kivergődött a partra, csupa víz volt, csupa hínár, csupa iszap. Azt dörmögte nagy mérgesen :

- Mégis csak elefánt maradok inkább!

Aztán elcsörtetett az erdőbe, hogy megkeresse a családját, hátha még egyszer sétálni hívják.