A macska meg az egér
(Magyar népmese)
Az egereknek lenne a legjobb dolguk a világon, ha macskák nem volnának. De mivel vannak macskák, ezért az egereknek nincs nyugtuk sem éjjel, sem nappal…
Egy incifinci kisegérről szól a mesém. Vígan futkározott a konyha padlóján, finom ennivalót keresett. Erre, hopp, elébe toppant egy nagy cirmos cica! Szörnyen megrettent az egér! Azt sem tudta szegény feje, hova szaladjon, merre meneküljön! Nem volt ott még akkora lyuk sem, mint amibe egy hangya belefért volna. Csupán egy vizeskorsót látott a közelben, ami az oldalán feküdt. Az egerecske nagy hirtelen beleugrott a korsóba, a macska meg odaállt a korsó mellé.
A macska úgy okoskodott, hogy addig vár, amíg az egér meg nem éhezik. És ha az éhség kihajtja, akkor majd nyakon csípi. Reszketett odabent az egér, mint a nyárfalevél. Közben meg reménykedett, hogy hátha elunja a macska a várakozást. Azt viszont nem lehetett eltántorítani a szándékától, türelmesen ült a korsó előtt. Nyalogatta a száját, csattogtatta a fogait. Sőt, még incselkedett is az egérkével:
- Gyere csak ki, gyere! Lesz akkor haddelhadd!
Huh! Szegény egerecske, amikor látta a cica száját, még a hideg is kirázta…
Mikor valamelyest magához tért, óvatosan kiszólt a macskának:
- Ó, drága jó cica asszonyság! Kérem, ne bántson! Hiszen annyi egér van rajtam kívül… Van azok között nagyobb is, kövérebb is. Miért pont engem akar megvacsorázni? Valakitől azt hallottam, hogy ön milyen jóságos, milyen aranyszívű… Ugye, igazat mondott, aki ezt állította önről?
Nagyot nézett a macska, majd így felelt:
- Csupa valóság, amiről beszélsz, szép öcsém. Nincs az egész világon több olyan jóságos, több olyan kegyelmes, több olyan aranyszívű macska, mint csekélységem. De barátocskám: jósággal, kegyelmességgel, aranyszívűséggel nem lakom ám jól, ezért kell hogy megegyelek – azzal felemelte a mancsát, hogy nekilódítsa a falnak a korsót.
Gondolta, ha összetörik, a cserepek közül majd kihalászhatja a kisegeret.
Abban a minutában ott termett a gazda kedvenc kutyája. Rávakkantott a macskára, az meg felugrott a kredenc tetejére, és onnét fújt a kutya felé. A kisegér kihasználta az alkalmat, fürgén besurrant a szemközti falon lévő lyukba. Így menekült meg a szívtelen macskától.
Ha az egér farkincája hosszabb lett volna, az én mesém is tovább tartott volna.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése