Mára egy verses mesét ajánlok.
Zelk Zoltán: Mese a legokosabb nyúlról
Egyszer volt, hol nem volt
egyszerű kis nyuszi volt.
Szarvas és őz jó barátja,
minden madár jó pajtása,
így éldegélt békességben
a kis erdő közepében.
Így éldegélt, amíg egyszer,
meg nem halt a polgármester,
a bölcs farkas, s eltemették,
megsiratták, mert szerették.
Az állatok összegyűltek,
egy tisztásra települtek,
éjjel-nappal tanakodtak.
Róka mondta: Róka legyen!
Szervas mondta: Szarvas legyen
Őz kiáltott: Őzön a sor!
Teli faág, teli bokor,
madár ült minden ághegyen
s kiáltozták: Madár legyen!
Addig-addig tanakodtak,
a végén majd hajba kaptak,
míg egy nyúl szolt: most az egyszer
nyúl legyen a polgármester!
Erre elkezdtek kacagni.
Nem tud mást, csak szaladni
az árnyék is megkergeti
úgy megijed, hideg leli,
ha ág zörren, rögtön szalad,
vagy meglapul a fű alatt.
Most legyen okos az ember,
ki lesz itt a polgármester?
Szól a bagoly az ághegyen:
Az a fontos, hogy okos legyen!
Akár bátor, akár gyáva,
és legyen a kobakjába.
Mind így szóltak: Okos beszéd!
Próbáljuk ki, ki-ki eszét...
Igen ám, de hogy a próbáljuk:
Már is szólt a bagoly rájuk:
Aki becsapja a rókát,
az kiállotta a próbát!
Rajta szarvas, rajta őzek!
Lássuk, ki lesz a legbölcsebb!
Ki tud győzni az észtornán?
Ki tud kifogni a rókán?
Előbb az őz került sorra
Ide figyelj, ravasz róka!
Felhők közt lakik az égen,
sohasem járt erdőn, réten,
mégis ő növeszt fűszálat,
zöldbe borít bokrot ágat....
Nevet csak ezen a róka.
Ez aztán a nehéz próba!
Jobban tudom, mint te magad,
mi volna más, ha nem a nap!
Most a szarvas került sorra.
Én aztán megfoglak róka!
Nincsen lába, mégis szalad,
de mégis egy helyben marad...
Megint csak így szólt a róka:
Ez aztán a nehéz próba!
Jobban tudom, mint te magad,
mi volna más: folyó, patak!
Most a kis nyúl került sorra.
Erre felelj, ha tudsz róka:
ha megfelelsz, most az egyszer
te leszel a polgármester!
Nincsen szárnya, mégis repül
Fákon, bokrokon hegedül
Ha nem repül, nincs sehol,
de mégiscsak van valahol,
nincsen szárnya, nincsen lába,
mégis a világot járja....
Töri fejét a róka,
ennek a fele sem móka,
hiába, no, nincs felelet,
mond meg, nyuszi, hogy mi lehet!
Szól a nyuszi: Figyelj, róka!
Hogy mi lehet? Mi más volna?
Ismeri a nyár s a tél,
mi lehetne más: a szél!
Kis nyúl főzte le a rókát,
ő állotta ki a próbát,
az erdőben akkor egyszer,
nyuszi lett a polgármester.
Egyszer volt, hol nem volt,
egyszerű kis nyuszi volt,
hosszú füle, kurta farka,
semmi furcsa nem volt rajta.
egyszerű kis nyuszi volt.
Szarvas és őz jó barátja,
minden madár jó pajtása,
így éldegélt békességben
a kis erdő közepében.
Így éldegélt, amíg egyszer,
meg nem halt a polgármester,
a bölcs farkas, s eltemették,
megsiratták, mert szerették.
Az állatok összegyűltek,
egy tisztásra települtek,
éjjel-nappal tanakodtak.
Róka mondta: Róka legyen!
Szervas mondta: Szarvas legyen
Őz kiáltott: Őzön a sor!
Teli faág, teli bokor,
madár ült minden ághegyen
s kiáltozták: Madár legyen!
Addig-addig tanakodtak,
a végén majd hajba kaptak,
míg egy nyúl szolt: most az egyszer
nyúl legyen a polgármester!
Erre elkezdtek kacagni.
Nem tud mást, csak szaladni
az árnyék is megkergeti
úgy megijed, hideg leli,
ha ág zörren, rögtön szalad,
vagy meglapul a fű alatt.
Most legyen okos az ember,
ki lesz itt a polgármester?
Szól a bagoly az ághegyen:
Az a fontos, hogy okos legyen!
Akár bátor, akár gyáva,
és legyen a kobakjába.
Mind így szóltak: Okos beszéd!
Próbáljuk ki, ki-ki eszét...
Igen ám, de hogy a próbáljuk:
Már is szólt a bagoly rájuk:
Aki becsapja a rókát,
az kiállotta a próbát!
Rajta szarvas, rajta őzek!
Lássuk, ki lesz a legbölcsebb!
Ki tud győzni az észtornán?
Ki tud kifogni a rókán?
Előbb az őz került sorra
Ide figyelj, ravasz róka!
Felhők közt lakik az égen,
sohasem járt erdőn, réten,
mégis ő növeszt fűszálat,
zöldbe borít bokrot ágat....
Nevet csak ezen a róka.
Ez aztán a nehéz próba!
Jobban tudom, mint te magad,
mi volna más, ha nem a nap!
Most a szarvas került sorra.
Én aztán megfoglak róka!
Nincsen lába, mégis szalad,
de mégis egy helyben marad...
Megint csak így szólt a róka:
Ez aztán a nehéz próba!
Jobban tudom, mint te magad,
mi volna más: folyó, patak!
Most a kis nyúl került sorra.
Erre felelj, ha tudsz róka:
ha megfelelsz, most az egyszer
te leszel a polgármester!
Nincsen szárnya, mégis repül
Fákon, bokrokon hegedül
Ha nem repül, nincs sehol,
de mégiscsak van valahol,
nincsen szárnya, nincsen lába,
mégis a világot járja....
Töri fejét a róka,
ennek a fele sem móka,
hiába, no, nincs felelet,
mond meg, nyuszi, hogy mi lehet!
Szól a nyuszi: Figyelj, róka!
Hogy mi lehet? Mi más volna?
Ismeri a nyár s a tél,
mi lehetne más: a szél!
Kis nyúl főzte le a rókát,
ő állotta ki a próbát,
az erdőben akkor egyszer,
nyuszi lett a polgármester.
Egyszer volt, hol nem volt,
egyszerű kis nyuszi volt,
hosszú füle, kurta farka,
semmi furcsa nem volt rajta.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése